Nem sok olyan jogi angol nyelvről írt szakkönyv létezik, amelyhez Oxfordi Jogászprofesszor írt előszót. Az "A Practical Guide to English for Law" olyan mű, amelyhez Adrian Briggs oxfordi jogászprofesszor írt előszót.
A könyv előszava:
"MESTERMŰ"
Egy angol jogász számára az írott szó fontos, sőt, mindennél fontosabb. Ebből következően a jogi angol pontos és megfelelő használata és ismerete elengedhetetlen minden ügyvéd számára, saját maga illetve ügyfele szándékainak írásban történő kifejezésére. A jogi angol használata során a pontatlanság mindig kellemetlen, gyakran költséges, és néha katasztrofális következményekkel jár.
De hogyan lehet a jogi angolt megtanulni? Melyek a szabályai, gyakori szerkezetei, elfogadott kifejezési formái? A rossz hír az, hogy ezeket a dolgokat nem igazán lehet egy angol ügyvédtől megtanulni. Mi, akik elsajátítottuk a jogi angol rejtelmeit, legtöbbször közvetett vagy véletlenszerű módon tettük ezt, és sokéves tapasztalatunk alapján tudjuk eldönteni, hogy mit lehet és mit nem lehet használni – de elmagyarázni nem igazán tudnánk, hogy miért. A jogi nyelvhasználat keretrendszerének formális szabályait nem könnyű elmagyarázni – és mi hiába tudjuk kiválóan alkalmazni ezeket a szabályokat, elmagyarázni mégsem tudjuk másoknak.
Az angol anyanyelvű ügyvédek által ösztönösen, automatikusan használt fordulatok és kifejezések helyes alkalmazását leíró szabályok felismeréséhez és bemutatásához olyan személyre van szükség, aki kívülről, nem anyanyelvi angolként vizsgálja a jogi nyelvet.
Ebben a bámulatos és hiánypótló könyvben Szabó László rendszerezve összegyűjtötte az angol jogi nyelv szabályait, elveit, bemutatja az egyes kifejezések használatát és bevett fordulatokat. Tudomásom szerint ilyen munka eddig sem Angliában, sem a világ más országában nem született. A könyv óriási segítséget nyújt majd azok számára, akik angol jogi nyelven szeretnék magukat kifejezni (illetve ügyfelük utasításait, szándékait és megállapodásait írásba foglalni), és akik szeretnék megérteni ennek a sajátos nyelvnek a működését. Hiszen a legsikeresebb okirat-szerkesztők és -szövegezők vagy szakfordítók éppen azok, akik feltűnésmentes gördülékenységgel és természetességgel alkalmazzák a jogi angol nyelvet. Ha a jogászok fennakadnak a nyelvhasználaton vagy hibát találnak benne, garantáltan jönnek a problémák. Magabiztos nyelvhasználatra és pontos fordításra van szükség – ezek nélkül a dolog nem működhet. Az igazán jó angol szövegezés annyira természetesen hat, hogy szinte teljesen észrevétlen marad.
Bár terjedelme és tartalmának komolysága elsőre riasztóan hathat, ez a könyv alapos, átgondolt, és jól strukturált módon mutatja be, és számos illusztrációval segít megérteni a jogi angol felépítését és jellemzőit. Lenyűgöző, hogy a mai rohanó világban van még olyan ember, akinek elég türelme, elkötelezettsége és szakértelme van egy ilyen nagyságrendű összegző munka összeállításához. A szerző művével bizonyította, hogy mindezen kvalitásokkal rendelkezik, és mindenki, akinek a jövőben szüksége lesz a jogi angol elsajátítására vagy precíz használatára, hálásan említi majd nevét. Nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy tiszta szívemből ajánlhatom ezt a mesterművet mindazoknak, akik érdeklődnek a téma iránt.
Adrian Briggs
Professor of Private International Law
Oxford University.
Amerikai jogász és nyelvész ajánlása
Janile Hill jogász (Jogtudományok Doktora, Yale) és nyelvész (Északkelet-Illinois-i Egyetem)
"teljeskörű útmutató ... kivételes részletezettséggel"
Az "A Practical Guide to English for Law" c. könyv nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy részletes útmutatást nyújtson a nem anyanyelvi angol beszélők számára arra az esetre, ha összetett jogi fogalmakat szeretnének papírra vetni, esetleg ennek ellenkezőjeként egy írott szövegben szereplő jogi kifejezéseket szeretnének értelmezni. A jogi szövegekben a nyelvi precizitás és a grammatikai pontosság egyaránt elsődleges. Amennyiben egy pontosan meghatározott üzenetet szeretnénk közvetíteni egy megszabott forma keretein belül, a szükséges szakkifejezéseket a megfelelő nyelvtani környezetben kell alkalmaznunk. Ennek megfelelően, egy-egy általánosan elfogadott szakkifejezés adott nyelvtani környezetben, jogi értelemben általában egy meghatározott (és csak egyetlen) jelentéssel bír. Mindazoknak, akik jogi szakszövegeket szeretnének értelmezni, meg kell bizonyosodniuk arról, hogy helyesen ismerik fel az adott szakkifejezések és nyelvtani környezet szándékolt jelentéstartalmát.
Akár szövegbe ágyazni, akár értelmezni szándékozzuk őket, a szigorúan körülhatárolt nyelvtani környezetben helyet kapó, pontosan meghatározott kifejezések a jogi szakszövegek alapkövei. Mindazok, akik jogi dokumentumokat szeretnének fogalmazni, fordítani, értelmezni, illetve az abban leírtakat teljesíteni, a szakszókincs vagy a nyelvtan, illetve mindkettő tekintetében időről időre útmutatást igényelnek. A nem anyanyelvi angol beszélőknek pedig egyértelműen mindkét területen útmutatásra van szükségük. A Gyakorlati útmutató az angol jogi szaknyelvhez megbízható forrásként szolgálhat ehhez.
Célközönség és célkitűzés
Azon diákok számára, akik nem anyanyelvként beszélik az angolt, és akik jogi (JD), szakjogászi (LLM), MBA vagy bármilyen más üzleti diplomát kívánnak szerezni, a Gyakorlati útmutató az angol jogi szaknyelvhez rendkívül hasznosnak bizonyulhat. Ha például egy joghallgatónak egy esetet kell leírnia vagy egy ügyiratot megfogalmaznia,rendszeresen felütheti ezt a könyvet útmutatásképp, hogy a megfelelő kifejezéseket a megfelelő környezetben használja.Később pedig, ha ez az egykori hallgató ügyvédként kezd praktizálni, vagy munkássága során bármikor egy új jogi szakterület felé fordul, szintén segítséget kaphat a könyvtől, bármilyen jogi szöveg összetettebb részeinek megfogalmazásához.
Azok a szakfordítók, akik gyakran kerülnek szembe angol nyelvre vagy angolról más nyelvre fordítandó jogi szakszövegekkel, szintén rendszeresen igénybe vehetik a könyv segítségét. Ha egy fordító szeretné felkutatni valamely összetettebb fogalom, mint például a rangsorolás (38. fejezet) vagy a 2. és a 3. részben tárgyalt fogalmak leírásához használt kifejezés helyes megfelelőjét, ugyancsak útmutatást kaphat a könyvtől. A könyvben található mintamondatok és táblázatok mankóként használhatók a mondatok megfelelő szavak beillesztésével történő megszerkesztéséhez. Azok pedig, akik az ingatlanjog (49. fejezet) vagy a 4. részben tárgyalt bármely más jogi terület számos szakkifejezésének valamelyikét szeretnék alkalmazni, ugyancsak használhatják a könyvet fordítás közben.
A vállalkozók vagy az üzleti élet más szereplői, illetve tulajdonképpen bárki, aki egy vállalatnál vagy nonprofit cégnél dolgozik, és munkájához szüksége van a jogi szaknyelv ismeretére, szintén fordulhat ehhez a könyvhöz. Az idő rövidsége és pénzügyi okok miatt nem megoldható, hogy minden egyes szerződést jogász véleményezzen, sőt, akár egyezkedésre sincs lehetőség (például egy iroda- vagy irodafelszerelés-bérlésről szóló általános megállapodás esetében). Amikor hasonló szerződésekkel találjuk szembe magunkat, felmerülhet a kérdés, hogy „Nagyjából értem, mit írtam alá, de mit jelent pontosan az átruházás az X paragrafus Y. sorában? ”Ha megkeressük az átruházás kifejezést a könyv tárgymutatójában, a mintamondatok és példák segítségével fény derül a szó jelentésére.
A fent említett joghallgatók, fordítók vagy üzletemberek tanárai vagy oktatói szintén használhatják a könyvet, hogy segítsenek tanítványainak tovább csiszolni már egyébként is magas szintű angol nyelvtani ismereteiket, illetve a jogi szakkifejezések alkalmazására, valamint a jogi szövegek értelmezésére és létrehozására való képességüket. Így a tanítványok helyesen és magabiztosabban használhatják, illetve értelmezhetik a jogi kifejezéseket.
A könyv használói számára nem válik egyhamar haszontalanná ez az útmutató, hiszen a tárgyalt szakterületek széles körének és a kivételes részletezettségnek köszönhetően azon helyzetek száma, amikor hozzá fordulhatunk, szinte végtelen.
Alaposság és széleskörűség
A Gyakorlati útmutató az angol jogi szaknyelvhez mind alapossága, mind széleskörűsége tekintetében egyedülálló. Egy pillantást vetve a gondosan megszerkesztett és mélyreható bevezetésre erről magunk is meggyőződhetünk. A könyv négy részre tagolódik, amelyek az angol jogi szaknyelv számtalan területét tárgyalják logikusan haladva, az általánostól a specifikusig; a nyelvtantól kezdve a jogi dokumentumokban gyakran előforduló jogi és általános kifejezéseken át az egyes jogi szakterületek jellemző nyelvezetéig.
Széleskörűség–A könyv széleskörűségét az eredeti jogi szövegekből kiemelt mintamondatok és példák számottevő mennyisége adja; a példák logikus elrendezésben,témakör és jogi szakterület szerint csoportosítva szerepelnek. Az olvasó bármikor is veszi elő a könyvet, kiválaszthat egy témakört igényei szerint; sokszori beleolvasás pedig utána kiadványt a szűkebb jogi szakterületekben való elmélyedésre és az általánosabb témák tanulmányozására egyaránt használhatja.
A könyv 1. része megismerteti az olvasót az angol nyelvtan alapjaival. Tárgyalja a mondat szerkezetét, az alapvető mondatrészeket,köztük a névszói és igei szerkezeteket. Ezen kívül az 1. részben a mondatszintű grammatika további kérdései is helyet kapnak, mint például a tagadás vagy az egy mondaton belüli különböző szósorrendek jelentéstani következményei.
A könyv 2. és 3. része egy sor jogi és általános kifejezést vonultat fel, amelyeket mintamondatokban és eredeti szövegkörnyezetben is tanulmányozhatunk. A legtöbb kifejezés esetében a könyv a szövegkörnyezetet annak megfelelően is vizsgálja, hogy a hangsúlyt aktuálisan melyik mondatrészre helyezzük. A mintamondatok, a táblázatok és a példamondatok bemutatják az olvasónak, hogyan módosul a szavak sorrendje és a mondat grammatikája, ha a hangsúlyt például épp az alanyra, magára a tárgyalt kifejezésre, illetve az ige tárgyára helyezzük.
A 2. rész bemutatja az olvasónak a jogi szövegekben gyakran előforduló általános szavakat és kifejezéseket, mint például a prohibiting (’tiltó’) vagy a restricting (’korlátozó’). A 3. rész jogi szakszavakat és kifejezéseket tárgyal, mint az indemnification (’kártérítés’) vagy a redress (’jóvátétel’). A 3. részsegítségével utánanézhetünk azon jogi kifejezéseknek, amelyekkel munkánk során találkozunk, mint például az amend (’kiegészít’) vagy a sanction (’szankció’), és a mondatmintákat és a példamondatokat tanulmányozva elsajátíthatjuk ezek megfelelő használatát. A 2. és a 3. rész együtt olyan kifejezések széles skáláját tartalmazza, amelyek a jogi szövegek helyes megfogalmazásához, lefordításához és értelmezéséhez elengedhetetlenek.
A 4. rész megismerteti az olvasót a jogi nyelvezettel, amely hét jogi szakterület szempontjából kulcsfontosságú. Egyes jogi szakszavak igen különböző jelentéssel rendelkezhetnek attól függően, mely jogi szakterületen használják őket. A service például egészen mást jelent a 44. fejezetben tárgyalt polgári eljárásjogban, mint a 46. fejezetben tárgyalt szerződésjogban. A 4. rész rendszeres tanulmányozásával az olvasó jobban érzi majd ezeket a különbségeket, illetve mélyebb betekintést nyerhet az ebben a részben tárgyalt hét jogi szakterületen alkalmazott számos szakkifejezés használatába.
Alaposság–Az egyes részekben megtaláljuk az adott részben szereplő kifejezések részletes ismertetését, illetve a hozzájuk tartozó mintamondatokat és példamondatokat.Egyes fejezetek még egy az adott fejezetben szereplő számos kifejezés jellemző tagadó formáját bemutató részt is tartalmaznak. Nem kell sok idő, hogy észrevegyük, a könyv valódi ékkövei a mintamondatok és a példamondatok. Ezek szövegkörnyezetben mutatják be a kifejezéseket, amiből a nem anyanyelvi beszélők számára sosem lehet elég a gyakorláshoz. A könyv egyes részei egymást támogatva, részletekbe menően és különböző szempontokból elemzik az angol jogi szaknyelv szókincsét és szerkezetét.
Az 1. rész választ ad azokra a nyelvtani jellegű kérdésekre, amelyek a megírandó szövegüket igényes jogászközönségnek szánó,nem anyanyelvi beszélőkben gyakran megfogalmazódnak. Az olyan kérdésekre, mint a „Mondhatom ezt így?” vagy a „Hogyan mondjam ezt?” az adott témakörhöz tartozó mintamondatok és a példamondatok tanulmányozásával biztosan megtaláljuk a választ.
Említenünk sem kell, hogy a jogban a pontosság elengedhetetlen;azonban a hozzáértő és igényes angolul tanuló olvasók ennek ellenére is az anyanyelvi szintet megközelítően változatos és összetett nyelvezetet szeretnének használni. Ehhez elengedhetetlen, hogy ismerjék a szókészlet és nyelvtan azon határait, amelyeken belül mozogniuk kell. Egyértelműen kell kifejezniük magukat, azonban, ha az adott helyzet megengedi, egy kis elevenséget és egyediséget is csempészhetnek a szövegbe, viszont továbbra is a hallgatólagosan kijelölt nyelvi határokon belül kell maradniuk, ugyanis ha átlépik őket, az az anyanyelvi beszélőnek mindenképp szemet szúr.
A 2–4. rész a jogi szövegekben gyakran szereplő jogi és általános kifejezésekre helyezi a hangsúlyt.Helyzettől függően az olvasók ezen részek valamelyikéhez fordulhatnak, ha egy adott témakörrel behatóbban szeretnének megismerkedni. Azon kifejezéseket, amelyek szigorúan nem képezik a jogi szakszókincs részét, mint például a tiltások, korlátozások és rendelkezések (23. fejezet), a 2. részben találjuk. Ha az olvasót a jogi szakkifejezések érdeklik, mint például az amending (’kiegészítés’) vagy a modifying (’módosítás’) (28. fejezet), a 3. részt érdemes tanulmányoznia, amennyiben a jogi szakterület nem behatárolt. Azon olvasók pedig, akik azt szeretnék megtudni, hogyan használjanak vagy értelmezzenek egy-egy jogi szakkifejezést egy bizonyos jogi szakterületen belül, a 4. részből kaphatnak választ a kérdéseikre.
Azok az angolul tanuló olvasók, akik jogi szövegeket készülnek fogalmazni,talán nehezen tudják elképzelni, hogyan lesz a leírandó tartalomra vonatkozó halovány elképzelésből konkrét, az adott helyzetnek tökéletesen megfelelő szöveg. A könyv 2–4. részéből szakértő útmutatást kaphatnak ehhez. A 4. fejezetet példaként említve: az indok és indíték témakörén belül például az olvasó talán több-kevésbé tisztában van az attributable (‘tulajdonítható’) szó jelentésével, azonban a 4. fejezetben további információk mellett az alábbi mintamondatokat és példamondatokat találja, amelyek hasznos segítségképp szolgálnak a kifejezésjelentésének meghatározásához és a megfelelő grammatikai szerkezeten belül történő használatához:
attributable
cause + is attributable + for consequence
The lenient safety policy of the company is directly attributable for the injuries of the employees.
consequence + is attributable + to cause
The alleged misconduct is primarily attributable to the respondent's failure to employ sound management procedures.
Ezen mintamondatok és példák tanulmányozásával az olvasó már nem csak az attributable (‘tulajdonítható’) szó létezésével lesz tisztában, hanem eredeti szövegkörnyezetben is találkozhat vele. Így rálátást szerez arra, milyen nyelvtani környezetben szerepelhet az adott kifejezés, illetve, milyen jelentéssel bír az adott jogi összefüggésben. Mindezek áttanulmányozása után mind a vállalkozó, aki értelmezni szeretne egy szerződést, hogy eleget tehessen neki, mind a fordító, aki egy adott szó jelentését keresi, hogy lefordíthassa, mind a joghallgató, aki egy házi dolgozatban szeretne használni egy kifejezést, egyaránt felvértezheti magát mindazokkal az értékes információkkal, amelyeknek más úton nehezen juthatott volna birtokába.
Összegző gondolatok
A nem anyanyelvi angol beszélők, akik rendszeresen vívnak küzdelmet jogi szakszövegekkel, biztosan gyakran és hosszasan tanulmányozzák majd a Gyakorlati útmutató az angol jogi szaknyelvhez című kötetet egy-egy jogi szöveg megfogalmazása közben, hogy lefordíthassanak vagy értelmezhessenek egy-egy ismeretlen jogi szakkifejezést. Idővel a könyv tulajdonosának ütött-kopott, szamárfüles társává válik e küldetés során.